Háborúk, forradalmak és következményeik

Az 1914-ben kirobbant I. világháborúnak sok fiatal katonát adott Felsőerek lakossága.

(Szerző: A lista még nem teljes. Kérem, segítsen a bővítésében.)

Részt vettek: Baranyai Pál,Tóth Ignác,Tóth Imre, Tóth Ferenc, Tóth Albert, Tóth Károly, Tóth Lajos, Balogh Lajos

Sebesült: Tóth Ferenc, Tóth Károly

Áldozat: Baranyai Pál, Balogh Lajos

Ennek a háborúnak az áldozatainak a nevét a Szakmáron (pl.: Baranyai Pál) és az Újteleken felállított háborús emlékmű őrzi.

Tóth Lajos az I. világháborúban a kimagasló tetteiért, kitüntetést, vitézségi érdemérmet és földadományt kapott.

1919. június 24-én robbant ki a tanácsköztársaság ellen szervezett legjelentősebb szervezkedés.  A szocializmus idejében „ellenforradalmi népfelkelés”-nek/ "gatyás felkelés"-nek is nevezett vörösök (kommunisták) elleni felkelés idején Felsőereken és környező szállásokon is szerveződött a lakosság.

Az elégedetlenség, a katonai sorozás és a terménybeszolgáltatás miatt tört ki.

Részt vettek Dunapataj védelmében és visszaverték először "Lenin-fiúk" támadását. Később megerősítve visszatértek a vörösök és betörtek a községbe. Az útjukba kerülő embereket felakasztották a községháza felé vezető gesztenyefasor fáira. (köztük egy részteleki embert is)

Felsőerek férfi lakossága alkalmi kézifegyverük híján a parasztok ősi harceszközeivel, ásóval, kaszával, vasvillával elindult szekereken Szakmárra. Hol lefegyverezték a vörösöket, majd Kalocsára mentek megdönteni a helyi kommunista hatalmat, de Szamuely Tibor különítményével vérbefolytotta a felkelést és a kalocsai Fő utca magas berkenyefáira felakasztotta a felkelőket. Felsőereki áldozata nem volt a vörösök elleni felkelésnek.

A II. világháború is követelt halálos áldozatokat Felsőerekről. Tóth János, akit a Szovjetunióba vittek, és Tóth Lajos a sztanboli hadifogoly kórházban halt meg.

„Tóth János (született 1910. november 30-án, anyja neve Korsós Ágnes) felsőereki lakos. Pécsre vonult be 1942. november 3-án, majd kikerült a Szovjetunióba. Dnyetropetrovszknál 1943. január 14-én az egyik házban éppen pihenőt tartottak, amikor meghallották a szovjet katonák HURRÁ! HURRÁ! kiáltásait. A magyar katonák menekülésbe kezdtek. Tóth Jánost menekülés közben érte egy golyószóróból kilőtt lövedék. Megsebesülve az árokba esett. Bajtársai látták, hogy nem tud felállni. A menekülő katonák után kiáltott, hogy ne hagyják ott, vigyék magukkal. Az oroszok olyan közel voltak már, hogy mindenki menekült. Tóth János ott hagyták az árokban. További sorsáról nem tudni semmit. A hírt földije Török Albert felsőereki lakos hozta, aki szintén ott volt a helyszínen. Tóth János haza nem ért, életjelet magáról nem adott. Felesége a Vöröskereszt által kerestette, de az sem találta. A Kalocsai Járásbíróság 191. sz. végzéssel 1952. február 21-én holtnak nyilvánította.”

„Tóth Lajos (született 1908. Június 8-án, anyja Vén Mária) felsőereki lakos. 1944-ben vonult be katonának. Később, mint hadifoglyot az oroszok Szovjetunióba hurcolták. Gyomorrontással került 1945. szeptember 24-én a sztanboli hadifogoly kórházba. Betegségében meghalhatott, mert azóta semmi hír sem érkezett felőle. A kalocsai Járásbíróság 1945. október 15. napjával holtnak nyilvánította.”

Idézetek: Simon Ignác, Újtelek története című kövének 186. oldaláról (2001; ISBN 9630063894)

1944. október 31-én a déli Szovjet Vörös Hadsereg  elére Szakmár térségét, majd földes úton vonult tovább a Duna felé. A lakosságot tulajdonképpen fogolyként kezelték és 1945-ben, többeket elvitek „málenkij robot”-ba.  Ezeket az embereket gyalog vagy vonaton hurcolták ki Oroszországba.

1945-ben megalakul a földosztó bizottság. Felsőereket Korsós Albert képviseli, 1-1 család 3-15 kataszteri hold földet kap az érsekség birtokaiból, amelyeket teljes szétosztottak a parasztság között. ennek a várva várt és áhított földbirtoklásnak nem sokáig örülhettetek a szállásiak. 1948-49 között megalakult a kommunista párt és átvette az ország irányítását. A földeket visszaveszik és megalakítják az Állami gazdaságokat, Termelőszövetkezeteteket, ahová be kellett vinni a földeket. Felsőereken a Termelőszövetkezet 1959-ben alakult meg. Rövid időn belül mindenki belépett illetve „erőszakkal” beléptették, így lett Szocialista Szállás Felsőerekből. az 1960-as években folytatódik tovább a lakosság sanyargatása. Akinek 24 hektárnál több földje van azt „kuláknak” kiáltották ki, de még a 10 hektáros középparasztokat is „kukák listára” teszik, és elviszik munkaszolgálatra. Ekkoriban vette kezdetét a kuláküldözés. Felsőerekről elviszik Baranyai Imrét, Tóth Gyulát, Tóth Lajos, Tóth Sándor és Szigeti Ignácot. Tóth Lajos (Hadocska) Tolnára került, ahol 1951-től 1953-ig nehéz fizikai munkát kellett végeznie. Szigeti Ignácot a honvédségi körletbe (hová?) osztották be, hol saját ruhában szolgát napi 2 Ft-ért. Esténként vagont kellett rakia.

A lakosság állandó zaklatása a fejadag beszolgatásával folytatódott. sokan megtagadták, mert maguknak sem volt mit enni. Ez nem maradt büntetlenül. A Felsőerekieket úgy félemlítették meg, hogy több hétre elzárták a szállást, állatvész ürügyén. A falu lakossága rettegésben élt 1956-ig. A fejadag 20 dkg kenyeret jentett naponként egy fő részére . Mivel a gabonát teljesen „lesöpörték a padlásról”, kenyeret otthon nem lehetett sütni. Ezért a fejadagért Kalocsára kellett járni, mert csak ott volt pékség. A lakosok gyalog vagy kerékpárral tették meg ezt a 20 km-es utat. Többször előfordult, hogy városi pék a bőszoknyás asszonyoknak nem akartak kenyeret, mert azoknak biztos a falun van eldugva kenyérnekvaló.

Így fordított a propaganda szembe állította a városiakat és falusi lakosságot. Felsőerek lakossága (egy két embert kivéve) tiltakozott az iskola államosítása, az adózás és a beszolgáltatások ellen, valamint a társadalmi és gazdasági szervezetek feloszlatása ellen. Így például a Gazdakör, a Géptársaság, és a Legeltető-társaság ellen.

Az 1956-ban kirobbant forradalom Felsőerek lakosságát is lelkesedésre és cselekvésre sarkalta. Tóth Imre felsőereki tanító vezetésével a Gazdakör udvarára hívta a falu férfi lakosságát. Felsorakoztak a lovas kocsik, amelyeket az iskola zászlajával (hogy nézett ki a zászló?) fellobogóztak és elindultak Újtelekre, hogy az Újtelekiekkel kibővülve Szakmárra menjenek megdönteni a diktatúrát. Már az előző este voltak megmozdulások Szakmáron, ahol a forradalmi hangulat olyan nagyra nőtt, hogy a tömeg ledöntötte a Szovjet emlékművet. Egy nappal később, amikor a Felsőerekiek az Újtelekiekkel és a Szakmáriak nagygyűlést szervezetek, amelyen Tóth Imre felsőereki tanító felszólalt és felolvasta a követeléseket; amelyeket 13 pontban fogalmazott meg. Tervek között szerepelt, hogy ezt a 13 pontot elküldik Budapestre Nagy Imre kormányának. Tóth Imre tanító kijelentette, hogy meg kell alakítani a forradalmi bizottságot, s felolvasta, hogy kik legyenek a vezetők. A forradalmi tanács elnöke Tóth Rádai János, a titkár pedig Tóth Lajos felsőereki lakos lett. Az új testület megválasztása minden atrocitás nélkül zajlott le.

A 13 pont a következőket tartalmazta:

1. A szabadság harcosok mellett és a felkelésekben résztvevők részére teljes amnesztiát követelünk.
2. A szovjet csapatok azonnali kivonulása az ország területéről.
3. Az összes politikai foglyok azonnali szabadon bocsátása.
4. A parlament azonnali feloszlatása.
5. Szabad választásokat, tiltakozunk az egy párt rendszer ellen.
6. Minden magyar állampolgár részére teljes szólás és lelkiismereti szabadságot.
7. Teljes politikai szabadságot.
8. Sztrájkjogot a munkásságnak.
9. A sztálini politikát folytató politikai és közigazgatási vezetők azonnali elbocsátását és felelősségre vonását.
10. Egészséges parasztpolitikát, a beadás megszüntetését és az adórendszer megváltoztatását.
11. Október 23-át a népfelkelés napját nyilvánítsák nemzeti ünnepé.
12. Egészséges új földreformot és a magántulajdon tiszteletében tartását.
13. Független szabad Magyarországot.

Amennyiben a felsorolt követeléseket a Nagy Imre kormánya teljesíti, akkor a községek lakossága támogatni fogják az új Nemzeti Kormányt.

Sajnos Kalocsán nem mentek olyan simán a dolgok, mint Szakmáron. Tóth Imre tanító személyesen jelen volt, amikor a börtön előtt a tömeg követelte, hogy engedjék szabadon a politikai foglyokat. A dolgok odáig fajultak, hogy az őrök a fegyvertelen tömegbe lőttek.

A szállások népe is csatlakozott az élelmiszer gyűjtésébe, amit a fővárosi harcolóknak és sztrájkolóknak megsegítésére szolgált. Tóth Imre tanító és Kákonyi Sándor gyűjtötték össze a szállítmányt és két teherautóval vitték Budapestre.

A forradalom bukásával megkezdődött a felelőségre vonások ideje.

Speciális különítmények „meseautóval” járták a városokat és falvakat, hogy összegyűjtsék a gyanúsítottakat. Tóth Imre felsőereki tanítót 1957. február 9-én letartozatták a ”Népi Demokratikus rendszer megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés vezetésének” vádjával, s először Tökölre, majd Kistarcsára internálták. 1957. december decemberében szabadult, majd 1958. augusztus 8-án két évre ítélte a kalocsai bíróság. Felsőerek lakosságának összefogásának köszönhetően sikerült feleségét és gyermekeit a faluban tartani a kitelepítéstő. 1960-ban Tóth Imréné tanítónő saját kérésére az év szeptember 1-vel Géderlakra helyezték.

Forrás: Fehér Ibolya Krisztina, Felsőerek-Szállás 1483-2004, Kézirat, 2004