Népszokások

Felsőerek nagy társadalmi eseményei az esküvők voltak. Úgy kezdődtek, hogy a közösen választott vőfély végig járta azokat a házakat, melyek lakói meghívottak közé tartoztak. Nagyon szép rigmusokkal invitálta a háziakat a vőlegényék otthonába, ahol a menyasszonnyal lakni fognak. A násznép hordta össze az étkeknek valót és kollektíven részt vettek azok elkészítésében. A helyi legényke, pedig iszonyatos zsivajjal, kolomppal, csörgő szerszámmal járták a szállás utcáit, ezzel fejezték ki bosszúságukat, hogy a menyecske nem közülük választott férjet.

• Torkos búcsúk: Felsőereken pünkösd előtti első vasárnapon tartották. Az egyház tilalma ellenére minden évben a búcsú napja nagy családi és baráti esemény volt. Ilyenkor a házat kívül- belül kimeszelték; meghívták messziről a rokonaikat. Ezt az alkalmat adott a fiataloknak az ismerkedésre, úgy is hívták, hogy „fogd meg búcsú”, mert ilyenkor hamarabb sikerült a fiataloknak egymásra találni. Volt olyan is, hogy a vendégek, rokonok, barátok több napot is eltöltöttek a házaknál. Ezt a szokást ma is megtartják.

• Sittyó áldomás: A sittyó kifejezés 15-16 éves, általában kamasz fiút jelentett. Kötelessége volt megvendégelni a legényeket a kocsmában, akik annyit ihattak, amennyi beléjük fért. Azután felavatták a fiatal legényt. Az ülő felét (fenekét) mestergerendához verték, ezt szisszenés nélkül kellett kibírnia, ekkor legény volt a talpán. Ettől kezdve a Szálláson, furkos bottal, kóborolhatott akár éjjel is. Dalolva járhatott a lányokhoz, már részt vehetett a táncmulatságokon is. Más falubeli legényekkel verekedhetett és beleszólhatott a legények közös dolgaiba.

• Májusfa állítás: Május elsején felállították a májusfákat, amelyet pántlikákkal és krepp papírral díszítettek. Ezek nyílt szerelmi vallomások voltak a ház udvarán. Ha a fa alacsony, de nagyon színes, akkor a lány szerelmesebb, mint a fiú. Ha a fa magas, de nem nagyon díszes, akkor a lány nem veszi komolyan a legényt. A legények is állítottak májusfát, amelyet szépen feldíszítettek, pántlikákkal, s borospalackokat helyeztek rá jó magasra, hogy a legények versenyezzenek, ki tudja lehozni az üveget.

• Bekéredzkedés: Legények este munka után bekopogtak a lányos házhoz. A legény nem mehetett egyedül, egy pajtást vitt magával és a következő rigmussal köszöntött be: „Szerencsés, kacskaringós, tulipános, zöldsallangos, piros zsinóros, jó estét adjon Isten! ” Különböző incselkedések és a szülők húzódozása után beeresztették a legényeket. Beültek a „subába” a konyha padkára és akár éjfélig is beszélgettek.

• Katafázás: Azt a szokást hívták így, amikor a lányok a fonóházba jártak. Ott fontak és szőttek. A legények nagyon szerettek ide járni, mert mindig nótaszó és vidám kacagás hangzott ki. A legények civódtak, lekapták a rokkáról a „katafát”, de a „szöszefát” a lányoknak csókkal kellett kiváltani.

• Farsangi mulatság: A vigadalom vasárnap kezdődött és szerda reggelig tartott. Volt, hogy egy vadonatúj csizmát három nap alatt széttáncoltak. A mulatság mindenkié volt, közösen vették a bort és fogadták meg a muzsikusokat és a „hangászokat”. Ők biztosították a jó hangulatot. Mulatság másnapján rongyos ruhába öltöztek a legények, s kosarakkal körbe járták a szállást, amikor is begyűjtötték a másnaposságot enyhítő sonkát, kolbászt, kemény tojást és a jó puha kenyeret. Jóllaktak és hazamentek kialudni a mámorukat.

• Szüreti bál: Délelőtti felvonulással kezdődött a mulatság, ilyenkor a szekerek egymás után sorakoztak, melyekben a lányok és a legények voltak; majd következett a hintó. Ebben a bíró és bíróné ültek, s végig vonultak az utcákon. A menet előtt lóháton kolompokat és ostort csattogtattak a legények. Minden háznál megálltak és meginvitálták a gazdákat az esti mulatságba. A bál színhelyét gyönyörűen feldíszítették, virágokkal és szőlőfürtökkel.

Forrás: www.wikipedia.org